Egy Enciklopédia ... a tudás könyve... egy Dobozban... melynek tárgya és forrása egyszerűen – vagy nem is annyira egyszerűen – a “Világ”. Ennek a projektnek a célja az összekapcsolás, megosztás, kiterjesztés, utazás a világba... hála és köszönet hordozása... hatalmasabb, mint világunk részei, saját életünkkel együtt.

Itt egyfajta tudást ajánlunk vizuális eszközökkel megjelenítve, mint például megfigyeléseket, kutatásokat, intuíciókat, tűnődéseket, kommentárokat, megállapításokat és a vizuális művészek felfedezéseit oly módon, ahogyan kifejezésre jutnak a médiumokon keresztül.

Találhatunk itt festményt, ecsetrajzot, ceruzarajzot, pasztellt, tusrajzot, papír és textilrészletet, az elképzelhető összes jelkészítő módszert, melyek felületek sokaságán jelennek meg... oly módon, hogy átalakulnak egy négyzetlapra, mely megfoghatatlan, megközelíthetetlen, formátlan és ismeretlen.

“A Világ”... Kinek mit is jelent? Feladni a témát a művészeknek, kitűzni a tárgyat bőven elég ahhoz, hogy hagyják őket, hogy a számukra legautentikusabbnak vélt módon fejezzék ki magukat.

Lehet ez az “én világom”, a “te világod”, a “mi világunk”, az “ő világuk” vagy a “világa valakinek” most vagy máskor, lehet ez a mikro- vagy a makrokozmosz, belső vagy külső énünk, népek energiájának visszatükröződése, a természet ellen fordulás, vagy a homo sapiens cselekvései, a csönd megszólalása vagy a XXI. századi kakofónia, minden művészt mélyen megragad ez a téma és így teszik azt sajátjukká.

Melyik kedvező nézőpontot válasszuk? A filozofikus megközelítést, vagy a politikait, talán személyes vagy ontológiai oldalról szemléljük-e világunkat, mely napról napra változik... észrevétlenül velünk együtt. Csak kívül-belül megvizsgálva és a Világot körbejárva láthatjuk meg, foghatjuk fel és érthetjük meg a látomást, mely a látnokot kísérti.

Mi is az Enciklopédia jelentősége? Ez egy olyan válogatás amely tájékoztatást nyújt annak, aki áttanulmányozza... a tudás palettája: bemutatni egyedi képeken keresztül... minden részt egyenlő jelentőséggel.

Mint bármely más enciklopédia, ez a gyűjtemény is egy olyan visszajelző eszköze egy bizonyos területnek, mely ábécé sorrendbe állítja az adott összefüggéseket. Ellenben más enciklopédiákkal, ez sokkal holisztikusabban mutatja be a kapcsolatokat a témák között. Életre kel benne a hiánytalanság, identitásra találva így a meg nem álló folyamatban a teljesség felé, fizikai egészében megvalósulva, mint egy műalkotás. Benne van az öröklött harmónia kifejezése és az alkotó művészet ereje.

Mi a Doboz jelentősége? Lényegében az alapkoncepció a tárolhatóság és a hordozhatóság, mint ahogy egy vándor, egy hajléktalan, egy menekült vagy egy művész viszi a cókmókját, akinek otthona az egész világ.

Visszhangozza a magyarok, zsidók, romák epikus ösztönzését... s még vajon kiét?

Mely népeknek nem kellett még soha összepakolni személyes tulajdonát és lovon, kocsin, vonaton, repülőn vagy saját hátán elcipelnie egy új otthon felé?

Ez a Doboz, tartalmaz papírtekercseket... papírkötegeket, becsomagolva, körbeszalagozva és bekötve, mint ahogyan a régi leveleket, végakaratokat, testamentumokat tárolták. Olyan, mint egy megtöltött kincses ládika, izzó belsővel. Ez a fekete doboz olyan, mint egy szikla, egy üstökös csóvája, egy széndarab, egy forradás, mint a felperzselődött föld.

Belsejéből előtűnik az olvadt fény a sötét kagylóból. Kívül összeszíjazva lenvászonszalaggal, mely megóvja a szétszakadástól. Lenvászonnal van becsomagolva, mint egy szemfedő vagy kötszer, hogy összefogja ezt a szimmetrikusan megformázott tárházat – melyben benne van a mi pihegő, élő, haló, lélegző világunk.

A rugalmas doboz átalakítja magát egy olyan formává, melyet az ősi Korán őrzők inspiráltak, akik remetelakban éltek. A varázslatos doboz különlegessége a kihajtogatás és visszahajtogatás módjában van. Mint a Jákob létrája nevű gyermekjáték, vagy a hasonló jellegű japán visszafordulós szivárvány. A Doboz, kihajtogatás előtt olyan, mint egy biblia, kihajtogatva pedig, mint egy tenyérrel kinyitott könyv, tudást kínál számunkra... kincset, melyet a doboz segítségével a világban bárhová elvihetünk... bölcsességet, melyet színekkel, anyagokkal, formával, vászonnal fejez ki, a vizuális művészet nyelvén keresztül. Bármilyen lehetőség nyitott, az egyetlen határt a harmincszor harmincas méret adja a sárga panelelemeken.

Egy bedobozolt enciklopédia, mely tartalmazza egy könyv lelkét, melynek lapjain megtalálhatók a vizuális művészet bölcsességei. A benne részt vevő kollégák a világ minden részét képviselik. Véletlenek, barátságok, művészi kapcsolatok kötik őket a Magyar Művészek Közösségéhez, a Művésztelepekhez.

Minden művész, aki ebben a gyűjteményben jelen van, 2000-ben részt vett a hortobágyi, hajdúböszörményi vagy a vámospércsi művésztelepen, vagy olyan kolléga meghívására került be, aki ott volt ezeken a helyeken. Az első 30 meghívott kézről kézre adta ezt a lehetőséget, s így bővült ki a meghívott művészek köre. A Doboz még nem telt meg.

Amint a lapok érkeztek, szinte magukat rendezték be spontán módon csoportokba... Minden egyes oldalon, a Világ... a természet szépsége és ereje, a csodálatos kozmosz, szobabelsők, a tárgyak meghatározható apróságai, népi formák és szimbólumok, a tudattalan (személyes, avagy együttes?) formái.

Az oldalak tartalmaznak absztrakt alakzatokat, arcokat, tárgyakat, a látható és láthatatlan energiák vázlatait. Bizalmas, meghitt és mennyei nézeteket. Káoszt és rendszert. Isten ikonikus illusztrálását, Szerelmet, Halált és Életet...

Az ismert, a mindörökké tartó misztikumot. Az öröm vibráló szimultaneitását.

Minden emberi. Minden érzelem visszahat, a tematikus lehetőségek megmaradnak.

A felület az illúzió ellentéte...  folyamatos esztétikai viták jelennek meg. A lapok a felületek felsőbbrendűségét hirdetik. Az anyag boldog manipulálásának lehetőségét. Ezek az oldalak a hely és idő hitéhez vezetnek minket, melyben a legnagyszerűbb a szédítő kettőség. A lapozgatás az igazságok egyidejű megjelenésében teljesedik ki, amely elkápráztat minket.

S minden benne van.

- Diane Sophrin -

- forditotta: Németh Nóra -